Tán féléve múlt, hogy Lőrinc hozott egy orvosi véleményt, és hozott egy bibliai verset. Az orvosi diagnózis szerint tumor van a tüdejében, és egy állítást, amely garantálja annak meggyógyulását.
Így szólt az idézett: „Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt.” (Jak.5,14-15)
Elmondta nekünk, hogy elhiszi ezt a bibliai ígéretet és megkért bennünket, hogy járjunk el a szerint, amint írva van. Kérésének engedve megcselekedtük a Bibliában olvasottakat. Isten ígéretében megnyugodva, hálákat adva örömmel indultunk haza. Őszintén: időnként még bevillantak annak a szombati napnak az emlékképei, de ahogy jöttek ezek, úgy szálltak tova – Isten kezébe letett dolog volt ez már számomra.
Nem sokkal ezelőtt jött egy kedves üzenet Lőrinc feleségétől: férje tünetmentes.
Örültem. Boldogsággal töltött el a gondolat, hogy Isten keze mozdulását láthattam. Ezzel egy időben jött az a gondolat is, hogy Isten országában a csoda egy teljesen természetes dolog. Nem kell meglepődni sem rajta – hiszen megígérte. Tapasztalat.
Első találkozásom ezzel az ígérettel, még a 90’évek elején történt.
Lakásunkban rendszeresen, minden kedden összegyűltünk Isten megismerni törekvő fiatalokkal. Hétről hétre összejöttünk, hogy Istennel beszélgessünk, ismeretében növekedjünk. Az egyik szerda délután váratlanul feleségemet két lány kereste meg a városi főiskolai kollégiumból. Ott ültek kisszobánkban, mikor munkából hazaérkeztem. Margó üzenetét hozták, akit baleset ért az előző napon. Megröntgenezték, fekvőgipszbe tették a lábát, mert eltörött a combcsontja. A kezelőorvos szigorúan ráparancsolt, hogy hetekig az ágyból sem kelhet fel. Kollégiumi szobájában bezárkózott Bibliájával, majd olvasva Istennek ezt az ígéretét, nyomban elhitte azt és útnak indította barátnőit hozzánk. Elmondták a sérülés tényét, majd átadták Margó üzenetét: hogy töltsük be Istennek ezt az Igazságát. Másnapra meg is beszéltük a látogatást és eljött velem két barátom is.
A szobába alig fértünk be, mert hamar híre ment, annak, hogy Margóhoz látogatók érkeznek. Az ajtóból is kíváncsi tekintetek figyeltek minket, várták, hogy mi történik majd. De attrakció helyett egyszerű szavakkal meséltem „hallgatóságunknak” Isten mindennapos látogatásairól. Majd idéztem az Úr ígéretét, amellyel Margó megszólított minket és elmondtam nekik: hogy itt már nem kell imádkozni sem, csupán ki kell hirdetni Margó lába gyógyulását. Hálát adtunk ezért, betöltötte a szobát és a szíveinket is az Úr öröme.
Következő kedden mesélte Margó az összegyűlt közösségnek „harcát” a baleseti sebészeten, ahol aggódtak érte; miként is vették le lábáról a saját felelősségre a gipszet, és hogy rohanva érték el a vonatot, és miként ugrottak fel a mozgó szerelvényre….
Évekkel később találkoztunk ismét a nyíregyházi állatkertben, de mozgásán nyoma sem volt a korábbi baleset nyomainak. Meg kellett állapítanom: Isten tökéletes munkát végzett. Teremtett egészséges lábat, tüdőt, embert.
Az, hogy az olvasott bibliai történetek miként elevenednek meg, miként realizálódnak az életünkben, rajtunk áll… miként tekintünk a véleményre és az ígéretekre..
arobi
