Vasárnap délelőtti főzés közben rádiót hallgatok, ahol éppen egy lelkész feszegeti ezt a fenti kijelentést. Egy ideig feszülten figyelek, majd a gondolataim elragadnak, és őrült iramban cikáznak a fejemben. Elballagok a tükörhöz, majd belenézek és megkérdezem önmagamtól: „és te milyen tanúja vagy Néki?” Tüzes, tettrekész, szolgálatkész, akinek fontos az Ő akarata? Avagy konok, makacs, hallgató, igazi „titkosügynök”, vagy a halogató Pató Pál? Vagy netán szégyelled megvallani Őt? Vágy fakad a szívemben, milyen jó lenne most ott ülni Jézus lábainál, hallgatni Őt, tanulni Tőle! Aztán egy csendes hangot hallok belülről: „hiszen veled vagyok a világ végezetéig és fogom a kezedet. A vágy mélységes hálába csap át, mert Ő meghalt értem és kifizette értem a váltságom árát!
„azért, hogy mindig leborulhatok előtte”
„azért, hogy az Ő nevében győztes vagyok”
„azért, hogy még tart a kegyelmi, türelmi idő”
„azért, hogy elküldte az Ő Vigasztaló Szent.Szellemét”
„azért, hogy felhasznált egy embert, hogy ezeket, a gondolatokat elindítsa bennem”
És én pedig ne legyek az Ő tanúja? De hisz ehhez is Terád van szükségem Uram! Kedves Barátom! Aki most olvasod e sorokat, kérlek nézz bele a szíved tükrébe és kérdezd meg te is.
Milyen tanú vagyok én? A világ pedig eközben sóvárogva várja a te történetedet, tanúvallomásodat, – Róla!
Margit
2011. június 27. hétfő 20:54-kor
Hogy milyen tanú vagyok én?Nagyon sokat gondolok Jézusra.Sokszor
szólok hozzá.Kérdem tőle,mit akar velem,hogyan tovább.És megmutatja az utat,hiszem,hogy tudja miért történik velem a sok
rossz,és persze a jó dolgokat,rögtön megköszönöm,de a rosszért
megsértődöm.De utána bocsánatot kérek,mert ő vezet engem.
Hogy milyen tanú vagyok én? Aki a keskeny utat tanulja, hogyan kell rajta elindulni,és nem meg állni.De minden nap kérem az urat
hogy tovább haladjak a keskeny úton és bízom az úr segítségébe.
Marika.