dec 16

Jegyben járni

Jegyben járni

A Mi Atyánk olvasása közben szívemet mélységes hálával töltötte be a Szent Szellem, és talán ez motivált arra, hogy e sorokat leírjam. Hát ez nem semmi! Menyasszonyi státuszban vagyok, mégpedig a Vőlegényem Apukája választott engem ki az Ő Fia számára! Boldog vagyok! Bekerülni ebbe a csodálatos családba, egy ilyen Vőlegényt kapni, – hisz én egy „parázna utcalány” voltam. Ki tett engem méltóvá arra, hogy a Király menyasszonya legyek? Hát az Atya kimondhatatlan szíve volt, aki engem kiválasztott engem Őbenne és kiemelt abból a környezetből, ahol életem első részét eltöltöttem. Micsoda kiváltság, ezt nem tudom sohasem meghálálni.

Jézus maga nevezi magát Vőlegénynek, és irántam való szerelmét szavaival is megerősíti: „Ha nem tudod, hol találsz engem, te, szépek szépe, kövesd a nyájam nyomát, legeltesd kecskegidáidat a pásztorok sátrainál! Szép vagy, kedvesem, és vonzóbb, mint kanca a mének között, amelyek a fáraó harci szekereit húzzák. Milyen szép az arcod, függő láncaid között! Milyen gyönyörű a nyakad, gyöngysorokkal övezve! Aranyláncokat készíttetek neked, ezüsttel ékesítve. Milyen gyönyörű vagy kedvesem! Milyen szép vagy, te galambszemű!” Egyszerű ford. Én-1:8-11; Örülök, hogy Ő engem már, mint felékesített menyasszonyaként lát. Mikor pedig a következő vallomásait olvasom: „Csókolj meg, kedvesem, csókolj újra meg újra, mert, ahogy te szeretsz, az mámorítóbb a bornál! Meg részegít drága olajod illata, neved bódító illata szétárad, mint kiöntött illatos olaj, azért szeretnek téged mind a leányok. Ragadj magaddal, hadd fussunk, repüljünk veled! A király bevitt engem belső szobájába. Gyönyörködünk benned, örvendezünk neked, ünnepeljük szerelmedet, mert, ahogy te szeretsz, az részegítőbb a bornál! Bizony, méltó vagy rá, hogy szeressünk téged!” Egyszerű ford. Én-1:2- 4.

Átélem szívemben azt az epekedést, vágyakozást, amely ott van a Vőlegényét váró menyasszony szívében. Meggyőződésem, hogy sok esetben be akar vinni az Ő ágyasházába, hogy ott velem négyszemközt legyen, és a szívemre beszéljen, tanítson, gyógyítson, vigasztaljon, vagy helyreállítson. Az ilyen alkalmak pótolhatatlanok. Ilyen együttlétek során többször előfordult, hogy bizonyos részeket az Igéből teljesen átírt a szívemben, és attól kezdve teljesen másképp értelmeztem azokat, merőben más jelentést nyert a betű, mint ahogy addig értettem. Megismerni Őt, és az Ő szeretetének, szerelmének mélységét! Ez nem tanulás, nem teológiai tudás, nem a textus, nem a betű, hanem az Ő szíve. Szívből szívbe. Sohasem felejtem el, hogy ilyen találkozások során kigyógyított sérelmekből, elvetettségből, depresszív érzésekből, vádolások alól szabadított fel, még olyan dolgokból is meggyógyított, melyek talán prenatális, a születés előtti időkből származtak. Az ilyen találkozások az esetemben mindig „hegmentes” gyógyulásokhoz vezettek, melyek során soha nem volt szükség semmiféle utókezelésekre, mert amire Ő rátette az ujját, az tökéletesen helyreállt, minden emberi beavatkozás nélkül. Nem volt szükségem, hogy bárhová is futkossak, és akár emberi, akár tudományos segítséget igénybe kelljen vennem. Pál apostol valószínű erre gondol, amikor így ír: ”Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak.” II.Tim.3:7.

Az Igazság szó alatt én itt Jézus Krisztust értem. Pál a Filippibeliekhez írt levelének 3. részében a 10. versben a következőképpen fejezi ki: „Hogy megismerjem (ginoszkó) Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához.” A ginoszkó szó egyik jelentése “intim, szexuális” ismerést is jelent. Elgondolkodtató!
Távol legyen tőlem, hogy azt sugalljam bárkinek is, hogy nincs értelme a tanulásnak, a Biblia olvasásának, tanulmányozásnak, hisz sokszor ilyen alkalmak során íródnak bele szívünk hústáblájába komoly isteni mondanivalók, – csupán szeretnék rávilágítani arra, hogy a mély, személyes és „intim” kapcsolat az Úrral, elengedhetetlenül fontos a számunkra. Menj be Vele a belső szobába és igyekezz, hogy egyre több időt tölts el Vele kettesben.

mm

Hozzászólás