„Mikor úgy tűnt, hogy Mózes késik visszajönni a hegyről… Ezért „Felkelvén azért másnap kora reggel, áldoztak égőáldozattal (vallásos cselekedetek, ceremóniák, melyek látszólag Istennek kedvesek) és hálaáldozattal is. Azután leült a nép enni és inni; azután felkeltek játszani. II.Móz.32:6 (játszani szó jelentése: mókázás, nevetés, röhögés, enyelgés ölelgetés, sport, tánc, szexuális játékok,)
Az Egyiptomból való kivonulást követően Mózes fenn van a Sinai hegyen az Úr színe előtt, hogy átvegye a Törvénytáblákat. A nép odalent, türelmetlenül várja. Miután túl hosszúnak tűnik a várakozás, azt mondják, hogy Mózes késik. Az idő lassan telik, – főleg a semmittevés ideje – és úgy érzik, hogy megállt az idő. Várakozás közben elunták magukat, és egyre ingerültebbek lettek. Majd Istenben való hitükben meggyengülve, – és még Mózesben is csalódván, – Áron ellen fordultak. Áron inkább engedvén embereknek, mint Istennek, meggyengült és „jó programot” készít a népnek. Már csak azért is, hogy jól teljen az idő, az emberek foglalják el, és érezzék jól magukat. Ki is adják az ukázt: „készíts nekünk isteneket, akik előttünk járnak”! Áron kedvezni akarván a népnek aranyborjút öntött nekik. De miből? Óh, Úristen, azokból az arany ékszerekből, melyeket az Úr indítására az egyiptomiak odaadtak a zsidóknak útravalóul.
Megdöbbentő, mire használják az Úr ajándékát!
Majd elkezdődik az orgia, a bálványisten imádata. Hűtlenekké válnak az Úr iránt, paráználkodnak, megcsalják a Mindenhatót! Sorra halmozódnak az engedetlenségek és egyik vonja maga után a másikat. Jól kezdik érezni magukat, egymást szórakoztatva. Ettek, ittak, enyelegtek, táncoltak, szexuális játékokat játszottak.
Mindezt ahelyett, hogy szívükben felkészülve, imádkozva várták volna vissza Mózest, aki éppen akkor, értük és helyettük állt az Úr színe előtt.
A zsidó nép helyzete, és várakozó állapota – ott a Sinai hegy alatt – kísértetiesen hasonlít az Eklézsia mai helyzetére. Sokszor sóhajtozik a Menyasszony, hogy „hol van már a Vőlegény, miért késik?” Az Ige azonban világosan, és előre figyelmeztet, hogy nem késik, hanem hosszan tűr érettünk, és azt akarja, hogy mindenki az Igazság megismerésére eljusson. „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr értünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” II.Pét.3:9.
Mit is jelent ez a számunkra? Mikor jön el, és mire jó ez a várakozással eltöltött idő?
1./ Ahhoz, hogy eljöjjön értünk az Úr a felhőkig (világ számára egyelőre láthatatlanul) és bennünket elragadjon magához, be kell telnie a (megtért) pogányok számának (Zsid.11:25b) melyet az Atya meghatározott. Mindezt a Gyülekezetnek nem tétlenül kell várnia, és folyton sóhajtozva ismételgetni: „Jövel már Uram Jézus!” Hanem tennie kell. Hogy mit? Hát elmenni, és hirdetni szerte e világon nekik az Evangéliumot. Boldog, boldogtalannak.
2./ az pedig, hogy hosszan tűr érettünk, talán azt is jelenti, hogy a Menyasszony még nincs egészen kész.
Ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, akkor meg kell állapítanunk, hogy mindkét pontban erősen érintve vagyunk, nevezetesen: evangelizáljunk, és életünket illetően neki tetsző, engedelmes életet folytassunk. Változzunk meg/el az Ő hasonlatosságára.
Az Igében azt olvassuk, hogy Jézus Krisztus értünk, és helyettünk halt meg a Golgotán, a kereszten, és most az Atya előtt áll, és közbenjár érettünk. Nem feltűnő a párhuzam a II. Móz.32:6-ban leírtakkal?
Az Ó- Testamentumban számtalan előképet találhatunk meg a megígért Messiásról, és a Gyülekezetről is. Nem hasonló a Gyülekezet mai helyzete a kivonuló zsidó gyülekezethez?
Megtettünk, és megteszünk-e mindent, amit Vőlegényünk megparancsolt és hátrahagyott számunkra? Tiszta lelkiismerettel elmondhatjuk –e, hogy futásunkat becsülettel (be) végezzük, és megtettünk-e minden tőlünk telhetőt ahhoz, hogy minden emberhez eljusson a Jó Hír?
Konferenciákra, demonstrációkra, felvonulásokra, gyülekezeti rendezvényekre, bibliaiskolai képzésekre ugyanakkor szorgalmasan eljárunk. Meg van szórva sokszor naptárunk “keresztény programokkal”.
Mindennek megvan a rendelt ideje, ezt mondja Isten Igéje, vajon ennek most van az ideje?
Vágyunk a kenetre, de az pont a munka elvégzéséhez szükséges, és haszonra adatik,nem pedig magunk és egymás szórakoztatására!
Felelősséggel tartozunk az Úrnak, és ezért komolyan felül kellene vizsgálnunk életünket. Istentiszteletekre járunk, de mi is az „istentisztelet”? Ugyanakkor az Újszövetségben az „istentisztelet”, az özvegyeket és az árvákat látogatni, megsegíteni, az embernek magát tisztán megtartani e világtól, továbbá Úrnak való engedelmes élet.(Jak.1:26-27)
Isten, már az Ótestamentumban is világosan elmondta, hogy engedelmességet akar, nem pedig áldozati bemutatókat, cirkuszokat, vallásos és magukat igazoló, szórakoztató műsorokat. Jézus Krisztus pedig egyáltalán nem vágyik a hízelgő, „így meg úgy szeretlek Uram”-okra hanem a feltétlen engedelmességünkre.
Hisz azt mondja, hogy az szereti Őt, aki cselekszi az Ő akaratát. (MM.05.19)
mm
