Sokszor hallom emberek szájából, hogy: „ez az én keresztem, vagy nagyon nehéz az én keresztem” Gyakran látom illusztrációkon lerajzolva, festve a „T” alakú, – már a függőleges és a vízszintes részt is egyben, a „készre ácsolt” – keresztet, és az azt vállon cipelő alakokat ábrázolva. A részletesség igénye nélkül egy pár gondolatot szeretnék erről megosztani.
Úgy látom, hogy a Szentírásban a kereszt (pózna), mint kivégzőeszköz szerepel, és nem is akármilyen, mégpedig nagyon LASSÚ HALÁLT OKOZÓ KIVÉGZŐESZKÖZ, melynek komoly jelentősége van a keresztyén életünkben. Manapság – ezt helyettesítendő, – akár lehetne lőfegyver, villamosszék, guillotine (nyaktiló), bárd, kötél-hurok is. Jézust, a Krisztust azonban, egy úgynevezett római, (latin) kereszten végezték ki. A rómaiak már Kr. e. 3. században kezdték alkalmazni, mint a halálbüntetés legkegyetlenebb és legszégyenletesebb formáját. Végrehajtása előtt az elítéltet megostorozták, általában ruháitól teljesen megfosztva, kitárt karjaihoz kötözték a kb. 30-40 kg-os gerendát, a kereszt vízszintes szárát, más néven a patibulumot, mely a nyakszirtre és a vállakra nehezedett, majd így az elítéltet „végighajtották” a forgalmas utcákon a vesztőhelyre, így statuálva elrettentő példát a nép előtt. Útközben gúnyolták, köpdösték, kínozták, gyalázták és korbácsolták. Talán ennyit a „római” keresztről.
Az újjászületett keresztyén életében a kereszt, az óember, az ego kivégzőeszköze. Ennek fontosságára maga Jézus Krisztus utalt, sőt kijelentette, hogy aki az Ő tanítványa akar lenni, annak ez a „belépőkártyája”. Úgy gondolom, Jézus nem csecsebecsének, nyakláncra valónak, nem egy vállra vethető, és azt bármikor ledobható kiegészítő, – vagy járulékos eszköznek tekintette. A kérdés HALÁLOSAN komoly, és döntésemet követően, egész földi életemet meghatározza! A kereszt, az ego halálos ítéletét végrehajtó eszköz, – a „via dolorosa” pedig az életünk teljes terjedelme, amely alatt Krisztust követve, a keskeny ösvényen, – melynek szélessége csupán egy „Jézuslábnyomnyi” – haladva. Elgondolkodtató, hogy manapság keveset hallani erről, a keresztyén tanításokban, prédikációkban, Jézus azonban (Mt.10; Lk.14;) elég komolyan beszél erről. Talán a húsvét (peszach) ünnepe igazán alkalmas időszak arra, hogy ezen nagyon komolyan elgondolkodjunk. Áldott Ünnepet.
mm
