Kórházban történt
Nagyon meleg, mondhatni hőség, kánikula volt hosszú heteken keresztül, ezért kis unokám naponta az udvaron felállított medencében pancsolt.
Szinte reggeltől délutánig az időt a vízben töltötte. Élvezte a napsütést, a pancsolást.
Úgy gondolom nem voltunk eléggé felelősségteljesek, hiszen megfázott a gyermek.
Folyton szaladgált a medence és a lakás között.
A megfázás egyre makacsabban hatalmasodott el a szervezetében.
Egyik reggel már belázasodott, orvoshoz fordultunk, kapott gyógyszereket. A kezelés nem használt.
Rohamosan romlott az állapota, sürgősen kórházba kellett szállítani őt.
A vizsgálatokból megtudtuk, hogy kétoldali tüdő és mellhártya gyulladása van, valamint a tüdeje bevizesedett.
Azonnali beavatkozásra volt szükség. A láza egyre feljebb szökött, és nem kapott már levegőt.
Műtéttel megnyitottak a tüdejét, a testén kettő lyukacskán keresztül leszívatták a vizet… Antibiotikumokkal próbálták stabilizálni az állapotát.
Az intenzív osztályon kezelték, ahol, csak szülők lehettek mellette.
Amikor felutaztam,hogy meglátogassam a drágaságom nem láthattam. A kórház kapujában sírtam, és könyörögtem az Istenhez, hogy adja vissza erőben egészségben mielőbb a gyermeket.
A fiam és a menyem elbeszéléséből tájékozódtam az állapotáról. Megtudtam, hogy abban a szobában egy kis lányka is fekszik ugyanazokkal a tünetekkel, mint a kis unokám.
Ekkor már gyakorló keresztény voltam és a szövetség tagjaival közösen, egy akarattal, kitartóan, imádkoztunk az unokám és a kislány gyors gyógyulásáért. A kis lányka korábban került intenzív osztályra, mint az unokám és az állapotában hosszú ideig nem volt változás.
Az imádságunk meghallgattatott! Néhány nap múlva, a drágaságom átkerült az intenzív osztályról egy kórterembe. A kisleány állapota is javult és ismét szobatársak lettek.
A kezelő orvostól megtudtuk, hogy számukra csoda volt, a kis unokám gyors és látványos javulása, és a kislány állapotában történt hirtelen pozitív változás.
A kitartó imádságnak ereje van, Isten meghallgatta könyörgésünket.Amen!
Sallai Éva
