Az Atya „metszőkése”
„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves….. mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.” Ján. 15:1-2
Különbséget kell tenni a „magunk választotta”, és az Atya által megengedett szenvedés között. A Szent Szellem vezetése alatt álló keresztyén minden esetben felismeri ezt.
Az aszkézis, öngyötrés, a magam választotta áldozati szerep felvállalása mindig egy vallásos, az ellenség által felkínált, helyettesítő, szubsztituens, amely egyfajta céltévesztést elősegítő eszköz a gonosz kezében.
Istennek soha nincs szüksége erre a magunk választotta „áldozatra” „istentiszteletre”. Ugyanakkor az Isten által megengedett, Őáltala kontroll alatt tartott, bennünket érő szenvedéseknek mindig célja van, melyet Ő sokszor előre nem közöl velünk, de ugyanakkor szeretné, ha feltétlen bizalommal maradnánk felé.
Jób története rávilágít számunkra sok dologra, többek között arra, hogy Isten mennyire, hogyan és mikor engedi meg a Sátánnak, hogy ilyen hatással legyen ránk, szenvedést okozzon nekünk, – de ezt mindig egy értünk való céllal teszi! Jóbnál ez. a története végén azt eredményezi, hogy „megutálja saját lelkét”, felismeri Isten szándékát, melynek eredményeként az Úr mindent duplán visszaad neki. Ezért vigyázzunk arra, hogy emberek szenvedése láttán elhamarkodottan úgy nyilatkozzunk meg, hogy: „biztos valami bűnt követett el, azért kapta”.
Ugyanakkor a János evangéliuma 15. fejezetében Jézus világosan kifejti a „Szőlőműves” metszésének fontosságát, mégpedig, hogy több gyümölcsöt teremjünk. A metszés mindig fájdalommal jár, de a szőlőnek szüksége van rá, hogy még több gyümölcsöt tudjon teremni. Szükség van rá azért is, „mert lelke szenvedése folytán látni fog, [és] megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli”. Ézs. 53:11.
Igen, látni, nemcsak nézni, hanem felismerni Isten szándékát, akaratát, de ugyanakkor én/önmagamat is megismerni. Ezért is nagyon vigyázzunk, hogy mikor és mely esetekben megyünk, – a nekünk adott fegyverzettel hatalommal – dolgok ellen, anélkül, hogy előtte a Szent Szellemmel “megkonzultáltuk” volna azt.
Még Jézus is „megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet;” Zsid. 5:8
Ha Őneki ez volt az útja, mennyivel inkább nekünk is nagy szükségünk van erre! Az Úr adjon ebben nekünk felismerést.
Molnár Miklós
