FGBMFI

Látogatóban voltunk, egy most született kis életet ünnepelni, aki nemég érkezett közénk szülei nagy örömére.
Mindene kíváncsi tekintete, bizalmat sugárzó mosolya betöltötte szívünket. Kézből kézbe került, de valahogy minden róla szólt – tisztasága vonzotta lelkünket, mint a mágnes. Levett mindannyiunkat a lábáról, ahogy forgatta magát, és ismerkedett az őt körülvevő jövevényekkel.  Az élet buktatóiból  ő még semmit nem érez, nincsen másra szüksége, mint szülei szeretetére! Szeretetből fogant, a szeretet hordozza, a szeretet gyámolítja, a szeretet táplálja, a szeretet óvja….
Mily csodás az Élet!
Mennyire egyszerű a képlet: és mi felnőtt gyerekek miért veszítjük el ezt a képet? Ugyan így hordozhatjuk együtt a gyengéket.
Miért nem maradunk ebbe a csodás harmóniába, mely lehetséges!
Egy fogyatékossága van velünk szemben ennek a csöppségnek – híjával van még az önzésnek

arobi