FGBMFI

Vankó Magdolna vagyok, a magyar parlamentben országgyűlési képviselő. (a cikk megjelenése időpontjában – arobi megj.) Istenhívő családból származom, de az Úrral csak felnőtt koromban tanultam meg együtt élni. Jártam templomba, római katolikusnak kereszteltek, megfordultam különböző ifjúsági keresztény találkozókon, de nem volt személyes kapcsolatom az Úrral.

Gyermekkori álmom volt, hogy újságíró legyek, Isten ebben is megsegített, alig múltam húszéves, és már a salgótarjáni Nógrád szerkesztőségében dolgoztam újságíró gyakornokként. Igazi újságnál, napilapnál, igazi riporterként. Néha magam sem hittem akkoriban, hogy sikerült. Nagyon szerettem a szakmát. Tíz évig írtam, szerkesztettem a különböző napi – és hetilapokat. Úgy érzem, mindent megtanultam, amit az írott sajtóban lehetett. Aztán egy véletlen ( véletlen?) a politika területére vezetett. Az úgynevezett „első szabad választásokon” elindultam a Magyar Szocialista Párt színeiben. Hét évvel ezelőtt egyáltalán nem örvendett túlzott népszerűségnek ez a baloldali párt. Harmadik lettem, ami ugyan szép hely, mert „dobogós”, de ahhoz kevés, hogy az ember lánya kapjon egy helyet az Országgyűlésben, hiszen a széket csak egy embernek tartják fenn.

Négy év kemény munka következett. A Magyar Szocialista Pártban megalakítottam a hívő tagozatot. Ma már természetesnek tűnik a párt keresztény tagozata, s annak munkája, de akkoriban nagyon sok támadás ért, hogy „mit keres a csizma az asztalon”, mit keres egy ateista pártban egy keresztényeket tömörítő munkacsoport. Minden esetben azt válaszoltam, vajon mi az egyszerűbb, olyan helyen hirdetni az Úr igéjét, ahol különben is keresztények vannak, vagy nem hívők között. Olyan helyen kell evangelizálni, ahol nincsenek keresztények. A jó mag termékeny talajba hullott. És ebben a volt ateista pártban egyre többen lettek hívők. Eközben én továbbra is újságíróként dolgoztam, de minden szabadidőmet a pártbéli evangelizálással töltöttem. Nagyon sokféle emberrel, vallással, felekezettel találkoztam. Sok előadást tartottam itthon és külföldön egyaránt. Aztán elérkezett 1994 tavasza, az újabb választás. Természetesen ismét elindultam. Hihetetlenül kemény három hónap következett. Kora reggeltől késő estig dolgoztam a körzetben. Május 29-én – ami egyébként a nevem napja – megnyertem a választást. Óriási volt az örömöm, nem győztem hálát adni az Úrnak.

Ősszel megkezdhettem képviselői munkám a parlament egyik legfiatalabb szenátoraként. Telt-múlt az idő, úgy éreztem, mindent elértem az életben, amit akartam, de én mégsem voltam igazán boldog. Valami hiányzott az életemből. A család, a saját családom, a saját gyermekem. Tavaly tavasszal megfogant a babánk, de nem tartott túl sokáig az öröm, mert a magzat nagyon hamar elhalt. És én igazán elkeseredtem. Mit ér a szép karrier, a népszerűség, ha nincs kinek átadni. Hiába vigasztalt az orvos, a családom, hogy majd lesz másik. A hónapok teltek-múltak egymás után, és én egyre türelmetlenebb lettem.

Februárban mint tévériporter mentem el Ausztriába, az Alpokba, az FGBMFI (Teljes Evangéliumi Üzletemberek Nemzetközi Szövetsége) európai vezetőinek találkozójára. Itt ismertem meg Richard Shakarian nemzetközi elnököt, és olvastam az édesapja által írt  A legboldogabb emberek a  földön című könyvet. Interjúkat készítettem az európai csoportokkal. Egy történet különösen megérintett. Jack O. Dondohue ír vezető élete és az én életem közt sok hasonlóságot láttam. Jacknek is szép karrierje volt az ír hadseregnél ezredes volt és mégsem volt boldog. Ivott, dorbézolt, nem törődött a családjával, már ott tartottak, hogy el kell adnia írországi lakásukat, mert annak ára is le fog csúszni Jack torkán. De akkor az Úr közbelépett…, és Jack nemcsak hogy megmenekült, hanem igazán boldog emberré vált az Úr szolgálatában. Őt kértem meg, hogy imádkozzon értem és az én egészséges gyermekemért.

Természetesen ott Ausztriában, egy vacsora alkalmával személyes kapcsolatba kerültem Jézus Krisztussal, de arra nem gondoltam, hogy a kívánságom azonnal teljesül, hogy Isten gyermeket ad nekem. Azóta kétszer találkoztam Jackkel Párizsban és Houstonban nemzetközi FGBMFI találkozókon. Ezeken az alkalmakon mindig imádkoztunk, hálát adtunk az Úrnak szeretetéért. Houstonban újabb próféciát kaptam, miszerint nekem még nagyon sok feladatom van. Az USA-ban tanultam meg elfogadni azt az örökérvényű igazságot, hogy ha az Urat mindenek elé helyezem, Ő elveszi tőlem a terhet. Végtelen gondoskodása nemcsak elgondolkodtató, hanem nap mint nap meglepetést is szerez.

Azóta igazán boldog vagyok, hogy az Urat teljes erőmből és mindenek előtt szolgálhatom. A szülésem várható időpontja november 8-a, de addig nagyon sokat szeretnék még dolgozni az Ő szolgálatában, azután pedig mint élő bizonyítékot, felajánlani a gyermekemet neki. Ma már én is a föld legboldogabb emberei közé tartozom.
Az FGBMFI Magyar Szövetsége
HANG Magazin nyomán

Elérhetősége: www.vankomagdolna.hu