Otthon, édes otthon!
Emlékeimben frissen él, hogy mekkora boldogság volt amikor elkészült a családi fészkünk, még a teljes készültségtől távol volt, mégis belaktuk.
Már az otthonunkba született a fiunk.
Hosszú küzdelmes munkával töltött évek alatt szépítettük a környezetünket.
Egyszerre fogalmazódott meg mindkettőnkben a gondolat: nem érezzük itt jól magunkat; máshol szeretnénk megöregedni.
Több lehetőséggel számoltunk,
Eldöntöttük eladjuk a házat. Sajnos több évig hirdettük sikertelenül. Problémát jelentett, hogy a szomszédban kocsma volt a mellettünk lévő telken, ráadásul a környezete gondozatlan és elhanyagoltság volt, ami tovább rontotta az összképet.
Egyszer jelentkezett egy nagy darab ember, akinek tetszett az ingatlan. Ő azt mondta, hogy megvásárolná, hitelre.
Teltek múltak a napok nem jelentkezett, és belső hangom jelezte – nem lesz ebből semmi.
Közben volt másik érdeklődő, akiket komolyabbnak gondoltam.
Felhívtam az embert és közöltem, mivel nem adott foglalót és hetek óta nem jelentkezett, valamint van másik érdeklődő, őket részesíteném előnybe.
Nagyon csúnya szavakkal illetett és “megátkozott”.
Az újabb jelentkezőkre figyeltem, akikkel megkötöttük a szerződést, és ők le is tették a foglalót, viszont szükségük volt hitelre.
Ekkor kezdődött életem legkomolyabb szakasza.
Teltek múltak a napok, hetek, közeledtünk foglaló lejárati határidejéhez. Érdeklődtem mikor kapnak hitelt hiszen mi is csak utána tudunk haladni.
Egyik nap megérkeztek és közölték, hogy új szerződést kell készíteni mert az első határideje lejárt és a bank nem fogadja el.
Nekem kezdett egyre gyanúsabbá válni a dolog, ezért beutaztam a bankba. A fiókvezetővel történt beszélgetésből megtudtam, hogy a család nem kap hitelt. Semmiféle új szerződést sem kértek. A vezető felvilágosított, ha aláírjuk az új szerződést akkor az olyan lesz, mintha akkor adták volna a foglalót. Majd az érdeklődők közlik, hogy a bank mégsem ad hitelt és vissza kell adjuk a foglalót, ami jogosan már miénk.
Az információ birtokában közöltem az érdeklődőkkel, hogy hazudtak és nincs tovább várakozás. Mindeközben már a pincénkbe beköltöztették a holmijaikat, amit nagy nehezen sikerült elvitetni velük Azt gondoltam, mivel jogosan jártam el, így minden rendben lesz.
Hát nagyot kellett tévednem, mert a dabasi földhivatalnál bejegyeztették elővásárlási jogukat, így másnak nem tudtam eladni a házat. A hivatalba elmondták, hogy ez nem probléma, ha lejárt a szerződés, akkor büntetést fizetnek a érdeklődők.
Az elővásárlási jogot kétszer hosszabbították meg.
Közben új érdeklődök érkeztek, akiknek nagyon tetszett az ingatlan, pontosan ilyenre gondoltak.
Vázoltam, a fennálló problémánkat, de ugyanakkor volt egy lehetőség, mégpedig ha lejár a határidő az elővásárlásra és másnap nem hosszabbítanak, mi pedig az új vevővel, és a szerződéssel, megjelenünk a földhivatalban, akkor be tudjuk jegyeztetni az új elővásárlási jogot.
Akkorra már olyan sok nehézséget megéltünk, hogy megfogadtuk a tanácsot.
A családi házunkat hosszú tortúrát követően sikeresen eladtuk.
A történethez tartozik, hogy később kiderült az is, hogy a “nagydarab” ember maffiózó volt, és ha akkor nem lépünk vissza, elveszett volna az életünk munkája!
Az Isten segítsége nélkül, nem lett volna fedél a fejünk felett. Tőle a segítség mindig akkor érkezik, mikor legnagyobb a szükség!
Ámen!
Sallai Éva
