Október 5.
Ma kezdõdött az életem. Apám és anyám még nem is tudják. Kisebb vagyok ugyan a gombostû fejénél, de mégis önálló lény vagyok. S már minden testi és lelki adottságom meg van határozva. Például a szemem olyan lesz, mint az apámé, a hajam pedig szõke és göndör, mint az anyámé. Már az is el van döntve, hogy lány leszek.
Október 19.
Az elsõ vér- és nyirokedényfalak sejtjei és elsõ ütõereim keletkezõben vannak. Mivel egyes szerveim még nem fejlõdtek ki teljesen, édesanyám segíti vérével az én vérkeringésemet és anyagcserémet. Ha majd megszülettem, akkor az elsõ hónapokban már csak a tejére lesz szükségem.
Október 23.
Már kinyílt a szám is. Egy év múlva, amikor kedves szüleim ágyacskám fölé hajolnak, majd rájuk mosolygok. Az elsõ szavam biztos az “anyám” lesz…
Utóirat: Az a vélekedés, hogy én még nem vagyok önálló ember, hanem csupán anyám testének egy része, egyszerûen nevetséges! Hiszen még a vércsoportom is egészen más, mint az anyámé.
Október 25.
Ma elkezdett dobogni a szívem. Szünet nélkül végzi majd szolgálatát életem végéig, anélkül, hogy valaha is pihenne. Milyen csoda ez!
November 2.
Karom és lábam elkezdtek nõni. Igaz ugyan, hogy amíg teljesen kifejlõdnek annyira, hogy jól használhassam ezeket a végtagjaimat, még születésem után is jó darab idõnek kell eltelnie.
November 12.
Most sarjadnak már kezemen az ujjaim. Ezekkel a kezekkel hódítom meg a világot, s jóbarátként nyújtom kezemet embertársaim felé.
November 20.
Édesanyám csak ma tudta meg egész bizonyosan az orvosnál, hogy engem a szíve alatt hord. Milyen nagyon örülhet!
November 25.
Már látható rajtam, hogy lány leszek! Szüleim biztosan azon tanakodnak, hogy mi legyen a nevem. De szeretném már én is tudni!
November 28.
Szerveim már teljesen kifejlõdtek. Egészen nagy vagyok már.
December 10.
Hajam és szemöldököm is elkezdett nõni. Mennyire örül majd anyám szõke kislányának
December 13.
Hamarosan látok majd! Szemeimet már csak egy gyenge varrat tartja zárva. Fények, színek, virágok – milyen pompás lesz! De legjobban mégis annak örülök, hogy láthatom anyámat! … Csak ne tartana olyan sokáig! Még több mint hat hónapig.
December 24.
A szívem teljesen kifejlõdött. Állítólag vannak kisbabák, akik valami szervi szívbajjal jönnek a világra. A doktor bácsiknak rettentõ fáradságukba kerül, hogy az ilyen kisbabákat operációval megmentsék. Hála az Istennek, az én szívem rendben van. Egészséges, erõs gyermek leszek. Mindenki örül majd nekem.
December 28.
Édesanyám ma megölt.
(J. Gutzviller: Ember, Isten, világ)
