“Fiam, mennyire hagyod magadban „kibontakozni az Én feltámadt Fiamat?”
Ez Mennyei Atyánk egyik fő kérdése hozzánk.
Próbáltam elhessegetni a gondolatot, de az visszatért. Igen, felelős vagyok, hogy mennyire engedem Őt élni, reagálni, cselekedni életemben, miközben történnek a dolgok velem? Milyen reakciókat váltanak ki a történések belőlem? Ki reagál azokra, Ő vagy én?
A kereszt egy kivégzőeszköz, amely a lassú, fulladásos halálhoz vezet, nem golyó, nem kötél, nem villamosszék, amely egy pillanat alatt kivégez. Minek is kell lassan elhalnia,…hát a bennem lévő bűnre való hajlamnak, a magát szüntelen előnyben részesíteni akaró vágynak. Ne próbáljam mesterségesen életben tartani, re animálni azt, aki a kivégzendőt! Vagy Ő, vagy én? Aki meg akarja tartani,- életben akarja tartani az ő életét, az elveszíti azt, de aki felismeri, hogy Nekem (Jézusnak) kell benne élnem, érvényre jutnom, az megnyeri az Életét. Ez legyen az én karácsonyi ünnepem mottója, Jézus élni akar bennem, mennyire engedem meg ezt neki?
mm
