A minap történt meg velünk. A számítógépet püföltem bőszen, mikor nagyfiam megjelent és lepuffant mellém a székbe. Gondfelhők fátyolozták homlokát és mit sem törődve azzal, hogy éppen mit is csinálok én; feltett egy határozott kérdést.
- Apa, hogyan kell barátkozni?
A maga szokásos nyílt és egyenes férfibeszédével nekem szegezte a semmiből ezt a váratlan mondatát. Hangja komolysága megállított mindenben. Hátradőlve-eleresztve mindent, megnémulva torpant meg az óra, ő meg hozzám bújt egészen.
- Emberek közé kell menni és velük beszélgetni. Nem csak adni a szót, hanem meghallgatni és elhallgatni. Megtalálni azokat, akikkel van közös gondolatunk – és ha ez már megvan, akkor arra nagyon kell vigyázni és ápolni kell a barátságot.
Erre bűntudattal küszködő hanggal – nyakamat ölelő karral kérdezte tovább.
- Apa, nagy baj az, ha én itthon szeretek lenni?
arobi
