“Végül elhatározta:»Lebontom a magtáraimat, nagyobbakat(újabbakat) építek, és ott fogom tárolni a gabonámat és a javaimat.” Lk.12:18 …és élvezd az életet.
Jézus szavai csontig hatolnak, és rávilágítanak mindig az igazságra. Az új magtárak építésének vágya, nem más, mint az új trendek, divatok, hóbortok, hobbik,vágyak, a “még többet” kielégítése iránti vágy, az abban a tudatban való lét, hogyha megszerzem, boldogabb leszek! Ez egy csalóka, blikkfangos trükkje a világnak. Mindig egy új, nem létező, érzékcsaló szivárvány, vagy egy új szappanbuborék birtoklásának szüntelen hajhászása. Trükkös csapda, de jól ki van találva, – az önmagam vágyainak való rabszolgává tétel trükkje. Mert mindig lesz valami, ami “több, szebb, kívánatosabb, újabb, praktikusabb, egzotikusabb” – hiszen az ember megideologizálja ám mindig, a megszerzés szükségességét – amit be kell gyűjteni a csűrbe, még akkor is, ha nem igazán szükséglet, mert akkor majd “lezsírozzuk, és eltesszük a spájzba”, mondván, valamikor majd csak jó lesz valamire. Nos, ilyen az ember, mármint az ó-ember. Magamat ismervén elmondhatom, hogy talán nehezebb leállni erről, mint megszerezni mindezeket. Jómagam úgy hittem sokáig, hogyha ezt, vagy azt megszerzem, jobb lesz, akkor kielégül majd a lelkem vágya, de mindig csak a szappanbuborék effektus jött be: amikor megszereztem, kidurrant a buborék, elmaradt a kielégülés, és mindig megmaradt a VÁGY! Ez a állandó VÁGY csak akkor szűnt meg, amikor Jézussal találkoztam.
Jézus azonban emlékeztet bennünket, hogy: »Bolond ember, még ezen az éjszakán meghalsz! Kié lesz akkor a vagyon, amit összegyűjtöttél?« Azt hiszem, mindnyájan ismerjük ezt az effektust, de az Ige arra figyelmeztet bennünket, hogy változtassuk meg a gondolkodásmódunkat. “Jó dolog az Istenfélelem megelégedéssel”, és akinek van élelme, ruházata, hajléka……stb. felsorolhatnék még ide egy csomó plusz dolgot is, az adjon hálát Istennek. Tartsuk karban gondolatainkat, parancsoljunk a szemünknek, mert azoknak mi vagyunk az urai.
mm
